Inspiráció 2017.08.03.

Ma este ismét a Buddhista Meditációs Központban jártam, az angol nyelvű csoportban. Bő fél órával korábban érkeztem. Gondoltam, beülök a meditációs terembe, és olvasgatom az éppen aktuális könyvemet - nem éppen spirituális, inkább üzleti. A buddhisták lazán kezelik az ilyesmit, úgy láttam korábbi alkalmak során, hogy mások is telefont nyomogattak, hanyatt fekve heverésztek, egymással beszélgettek vagy épp szintén olvasgattak - szóval nem fogok kilógni, gondoltam.
De amikor beléptem a hatalmas meditációs terembe, 4-5 embert találtam ott, férfiakat, nőket, akik éppen nagyon meditáltak. Leültem a középső szőnyegre a kis ülőpárnácskámmal és mantrás lapocskámmal, és úgy éreztem, most nincs itt a megfelelő pillanat üzleti szakirodalom olvasgatásához. Jók voltak a rezgések. Csatlakoztam a meditálókhoz. Így extra fél órát meditálhattam a közös gurujóga meditáció előtt.
Mint írtam korábban, csoportban meditálni mindig jobb, mert ha nálad gyakorlottabbal ülsz le meditálni, az ő magasabb rezgései téged is húznak felfelé magukkal. Hát itt ebben a 4-5 fős csoportban valaki nagyon gyakorlott lehetett, mert már a velük eltöltött fél órában eljutottam arra a szintre, amire eddig csak egyszer sikerült. És az ezt követő újabb fél órában, amikor megérkeztek a többiek is, és mintegy 30-40-en meditáltunk együtt, sikerült túlhaladni az eddigieket.
A végeredmény egy letörölhetetlen benső mosoly lett az arcomon, ami elkísért hazáig. A Mátrix rendezői jól utánaolvashattak, hogy milyen érzés ez, mert tényleg olyan volt, mint mikor Neo visszatért a Mátrixba, de már tudta, hogy az nem a valóság. Az idő lelassult. Pontosabban mindenre jutott idő. Mindent láttam. Pontosabban tudtam, hogy mi a fontos, amit látnom kell, és abban minden apró részletet regisztráltam. Mintha nem én irányítottam volna a testemet. Kapásból - szokás szerint - a rossz irányba akartam fordulni a buszt keresve, és egyszerűen megfordított egy erő, és a keresett buszmegálló ott volt pár méterre a hátam mögött. Minden útkereszteződésnél mindig zöld lámpát kaptam, vagy épp át tudtam menni, mert a kocsi még nem ért oda vagy már elment, nem kellett lassítanom, nem kellett sietnem sem, teljesen akadálymentesített volt a terep. Szinte úsztam, minden feszültség és erőfeszítés nélkül. Nagyon tudatában voltam az egész testemnek, a fejem búbjától a lábujjam hegyéig, a talajnak a talpam alatt. Senki nem nézett rám, mintha láthatatlan lettem volna (aki megnézte a Mennyei Prófécia c. filmet, amit korábban ajánlottam, annak a végén, amikor a főhősök rezgésszintje megemelkedik, a rosszfiúk egyszerűen nem látják őket, hát ez valami ilyesminek tetszett, ámbár itt senki sem volt rosszfiú :). Nekem viszont minden egyes arcot, minden tekintetet bőségesen volt időm megfigyelni. Mindenki magába volt temetkezve: a gondolataiba, az érzéseibe, és nem látott ki belőlük. Mintha nem látták volna maguk körül a világot. Másutt jártak. Mégis, ennek ellenére, hogy magukba voltak zárulva, és le voltak tompítva, mindenkit gyönyörűnek láttam - végtelen változatosságukban. A metrón aztán megakadt a szemem egy táskán, egy lila vászon női táskán, amiről egy festett, fehér nyuszi nézett rám kis lila szemével, egészen a szeme csücskéből :) És akkor észrevettem, hogy a táskáról egy bolyhos nyuszifarkinca-gombóc lógicsál le egy fonott fonálon, odadesignolva. Annyira cuki volt az egész, hogy a már fokozhatatlannak megélt benső öröm még egy lépcsőfokot ugrott felfelé. Mellettem ekkor egy kislány és kisfiú hangosan felkacagott, féktelenül, őszintén, ahogy csak a gyerekek tudnak :)
Így látnak a gyerekek! - ez hasított belém - Így éreznek! Így léteznek!
Apák, anyák, meg kell ezt tapasztalnotok, hogy emlékezzetek rá, ti is így léteztetek, és a gyermekeitek most is így léteznek! És nem értenek titeket, mint ahogy ti sem értitek őket!
Hazamentem. Még mindig fülig érő vigyorral az arcomon megöleltem a lányomat.
- Anya, jól vagy? Minden ok? - kérdezte.
Elmeséltem neki.
- Képzeld anya, én 24/24-ben így működök! - mosolygott rám cinkosan.
- Hogy lehet ezt kibírni folyamatosan? - kérdeztem vissza nevetve.
- Nagyon jól, anya! Nagyon jól! Örülök, hogy végre megértetted, hogyan létezek :)
Kívánom, hogy mind értsétek meg! Saját tapasztalatból! Minél előbb, annál jobb ;) És úgy neveljétek a gyermekeiteket, hogy ki se lépjenek ebből a létezésből :)
Válassz! Melyik meditációs kép vonzóbb a számodra? ;)
/a gyereked vajon melyiket választaná? :)/




Kövess minket a Facebook-on!